Tapéta ragasztók

Növényi eredetû ragasztók:

 

A csiriz

A tapétázás hõskorában csirizzel ragasztották a falra a tapétát. A rozslisztbõl, a búzalisztbõl vagy a burgonyakeményítõbõl forró víz hozzáadásával keletkezõ ragasztóanyagot csiriznek nevezzük.  Ennek a ragasztónak az alapanyaga a keményítõ, amely növényi sejtekben elõforduló úgynevezett tartalék tápanyag. Kémiailag a keményítõ nagy molekulájú poliszacharid. Az elkészített csiriz romlandó, csak rövid ideig tárolható.

 

Dextrin

A dextrin sárgás színû, sajátos szagú, erõsen nedvszívó por alakú keményítõ tartalmú
tapétaragasztó. Oldó- és hígítószere a víz. A keményítõt híg salétromsavas oldattal tészta
sûrûségû anyaggá gyúrják, majd 60—70 °C-ra melegítik. Melegítés után a dextrint kiszárítják és aprítják, õrlik. A dextrinport vízben feloldva készíthetjük el a tapétaragasztót.

 

Cellulózból készült tapétaragasztók, cellulózenyvek

A ma használt tapétaragasztók nagy része cellulózból készül. A cellulóz, mint a keményítõ poliszacharid, amely a növényi sejtek vázszerkezetét alkotja. A növényi sejtfalban különbözõ mennyiségben fordul elõ pl:

 

-        gyapot                  96 %

-        lucfenyõ                64 %

-        nyárfa                   53 %

-        búzaszalma           45 %

-        rizs-szalma            42 %

-        nád                       42 %

 

A cellulóz szálas, rostos anyag, amely természetes állapotában-vízben oldhatatlan, ezért a ragasztó készítéséhez vízben oldhatóvá kell tenni. Ehhez a cellulóz molekula átalakítása szükséges. Leg gazdaságosabban gyapotból (gyapotszálakból) állítható elõ. A cellulózból készült ragasztók elõnye a keményítõtartalmú ragasztókkal szemben,

 

-        elkészítésekor nincs szükség meleg vízre,

-        hosszú ideig eltartható,

-        gazdaságos

 

Karboxi-metil-cellulóz ragasztó

Ismertebb nevén a CMC fehér, nem mérgezõ, szagtalan, íztelen por (pehely), amely vízben oldódik.  Kémiailag a  karboxi-metil-cellulóz a cellulózból szintetikus úton elõállított, mesterséges vegyület. (A cellulózban található egyes hidroxil-csoportokban lévõ hidrogént karboximetil-csoporttal helyettesítik.)

Elõállítása és alkalmazása jelentõs elõrelépést jelentett a tapétázás fejlõdése szempontjából.
A nagyüzemi elõállításnak köszönhetõen nincs szükség a ragasztó házi elkészítésére. Állaga
száraz, megjelenése túrószerû.  Felhasználása könnyû- és középnehéz papírtapétákhoz
ajánlható.

 

 

Elõnyei:

Felhasználása egyszerû, intenzív keverés mellett vizet kellett hozzá adagolni és 24 óra múlva felhasználható.  A tapétázás elõtt azonban át kell szûrni, mert nem oldódik fel tökéletesen. További elõnye, hogy rendkívül jól igazítható, csúsztatható. Kedvezõ ára miatt gazdaságosan alkalmazható.

 

Hátrányai

A CMC gyártása során konyhasó is keletkezik, ami a terméket szennyezi, ezért elõfordulhat
só kivirágzás a tapéta felszínén. A megkötött ragasztó rosszul tûri a nedvességet (pl. tapéta
átfestés) és a magas hõmérsékletet (tapéta leválás a radiátor környékén).  Az UV- és mészállóság is messze elmarad a kívánatostól (a tapéta besárgul).

 

 

Metil-cellulóz ragasztók

A metil-cellulóz egy a cellulózból elõállított fehér színû, hidrofil por. (hidrofil: nedvfelszívó,
vízzel elegyedõ) A metil-cellulóz természetes úton nem keletkezik. Szintetikus úton állítják
elõ cellulóz melegítésével, és nátrium-hidroxid és metil-klorid jelenlétében. A cellulózban
található hidroxil-csoportokban lévõ hidrogént metil-csoporttal helyettesítik. Hideg vízben
jól oldódik és egy viszkózus, gél szerû anyagot képez, ellenben meleg vízben oldhatatlan.

Metilcellulóz-oldatot készíteni nem egyszerû, mivel amint a por érintkezik a vízzel, a por felszínén zselészerû anyagot képez, mely meggátolhatja a víz továbbterjedését, és így a porszemek belseje száraz maradhat. A szemcsék méretének csökkentésével és az intenzív keveréssel és keverési arányok betartásával ez a jelenség csökkenthetõ.

A metil-cellulóz ragasztók megoldást jelentenek mindazokra a problémákra, amelyek a karboxi-metil-cellulóz tartalmú ragasztók esetében felléphetnek.

 

A metil-cellulóz fényálló, íztelen, szagtalan, nem mérgezõ ragasztóanyag. Bekeverése 1:50 -
1:80 arányban, hidegvízben történik. Többszöri átkeverést követõen körülbelül 20 perc
pihentetés után felhasználható. Az MC ragasztók jól bírják az ultraibolya sugárzást, a magas
hõmérsékletet, mészállóak és - kevés kivételtõl eltekintve - nedvességállóságuk is jó. A csak
metil-cellulózt tartalmazó ragasztók felhasználhatók könnyû és középnehéz tapéták
ragasztásához.

 

A nagyobb kötõerõt vagy nagyobb kezdeti tapadást igénylõ tapétákhoz a metil-cellulóz mellé mûgyanta kötõanyagot is adagolnak. Az így megnövelt kötõképesség alkalmassá teszi struktúra-, fûrészporos-, vinil-, tekkó-, textiltapéták, fotónyomatok ragasztására is.

 

Diszperziós tapétaragasztók

A nagyobb kötõerõt igénylõ tapéták esetében (pl. üvegszövet és nehéz textiltapéták) a cellulóz tartalmú tapétaragasztók nem elegendõek önmagukban.  A mûgyanta bázisú tapétaragasztók erõsebb ragasztási kötést biztosítanak, mint a természetes alapanyagú tapétaragasztók.

 

A diszperziós (mûgyanta) tapétaragasztók kötõanyaga a legnagyobb arányban a poli-vinil-acetát. Fehér színû, tejföl sûrûségû, nagy kezdeti tapadással bíró vizes diszperzió. Száradás
után áttetszõ, nem visszabontható.  Kötõereje és sûrûsége miatt elsõsorban nehezebb,
mérettartó tapéták ragasztására alkalmas (üvegszövet-, üvegfátyol-, textil-, vlies-, vinil-,
különleges nehéztapéták).   A diszperziós tapétaragasztókat a mérettartó tapéták
ragasztásakor a falfelületre kell felhordani. A papír hordozójú tapéták nehezen ragaszthatók
mûgyanta ragasztókkal, mivel a sûrû ragasztó egyenletes felhordása a tapétára nehezen
megoldható.

Diszperziós ragasztók közé tartozik az úgynevezett bordûr ragasztó is. A nagy kezdeti tapadással bíró ragasztó lehetõséget nyújt a bordûr igazítására.  A mûanyag felületû tapétákra (vynil) is erõsen rögzít azonos vagy eltérõ anyagú bordûrt.

A metil-cellulózból készült ragasztókhoz adagolva alkalmas a ragasztóképességük
megerõsítésére. A vízzel bekevert MC ragasztóhoz megfelelõ arányban (kb. 20%) keverhetõ.

 

 

 

TAPÉTALEOLDÓ FOLYADÉK

A korszerû tapétaragasztók nagyobb kötõereje és nedvességállósága miatt a tapéták eltávolítása a falfelületekrõl nehézségekbe ütközik. Ezen segítenek a tapétaleoldó szerek. A régi tapéta felületét tapétaleoldó folyadék vizes oldatával kell áztatni. A tapétaleoldó folyadék behatol a tapéta szerkezetébe, és feloldja a tapéta alatt lévõ ragasztóréteget. A nedvesítés elvégzéséhez széles ecsetet vagy bolyhos festõhengert célszerû használni. A vastag tapétát, különösen a vízálló felületû tapétát elõször perforálni kell, hogy megkönnyítsük a készítmény behatolását a ragasztórétegbe. A perforálást kaparókéssel, drótkefével vagy az un. "sündisznóhengerrel" lehet elvégezni. A Tapétaleoldó folyadékkal benedvesített, régi tapétát a falról könnyen, egy darabban lehet eltávolítani.  A tapéta lehúzását felülrõl lefelé kell végezni.  Szükség esetén a  spaklit lehet segédeszközként használni.

 

 

 

Források:

http://www.napfenyes-szinek.hu

http://www.kolor.hu

http://www.jub.hu

http://www.napfenyes-szinek.hu/hu

NSZFI - Nemzeti Szakképzési és Felnõtképzési intézet munkaanyagai