Tapéta ragasztók

Növényi eredetű ragasztók:

 

A csiriz

A tapétázás hőskorában csirizzel ragasztották a falra a tapétát. A rozslisztből, a búzalisztből vagy a burgonyakeményítőből forró víz hozzáadásával keletkező ragasztóanyagot csiriznek nevezzük.  Ennek a ragasztónak az alapanyaga a keményítő, amely növényi sejtekben előforduló úgynevezett tartalék tápanyag. Kémiailag a keményítő nagy molekulájú poliszacharid. Az elkészített csiriz romlandó, csak rövid ideig tárolható.

 

Dextrin

A dextrin sárgás színű, sajátos szagú, erősen nedvszívó por alakú keményítő tartalmú
tapétaragasztó. Oldó- és hígítószere a víz. A keményítőt híg salétromsavas oldattal tészta
sűrűségű anyaggá gyúrják, majd 60—70 °C-ra melegítik. Melegítés után a dextrint kiszárítják és aprítják, őrlik. A dextrinport vízben feloldva készíthetjük el a tapétaragasztót.

 

Cellulózból készült tapétaragasztók, cellulózenyvek

A ma használt tapétaragasztók nagy része cellulózból készül. A cellulóz, mint a keményítő poliszacharid, amely a növényi sejtek vázszerkezetét alkotja. A növényi sejtfalban különböző mennyiségben fordul elő pl:

 

-        gyapot                  96 %

-        lucfenyő                64 %

-        nyárfa                   53 %

-        búzaszalma           45 %

-        rizs-szalma            42 %

-        nád                       42 %

 

A cellulóz szálas, rostos anyag, amely természetes állapotában-vízben oldhatatlan, ezért a ragasztó készítéséhez vízben oldhatóvá kell tenni. Ehhez a cellulóz molekula átalakítása szükséges. Leg gazdaságosabban gyapotból (gyapotszálakból) állítható elő. A cellulózból készült ragasztók előnye a keményítőtartalmú ragasztókkal szemben,

 

-        elkészítésekor nincs szükség meleg vízre,

-        hosszú ideig eltartható,

-        gazdaságos

 

Karboxi-metil-cellulóz ragasztó

Ismertebb nevén a CMC fehér, nem mérgező, szagtalan, íztelen por (pehely), amely vízben oldódik.  Kémiailag a  karboxi-metil-cellulóz a cellulózból szintetikus úton előállított, mesterséges vegyület. (A cellulózban található egyes hidroxil-csoportokban lévő hidrogént karboximetil-csoporttal helyettesítik.)

Előállítása és alkalmazása jelentős előrelépést jelentett a tapétázás fejlődése szempontjából.
A nagyüzemi előállításnak köszönhetően nincs szükség a ragasztó házi elkészítésére. Állaga
száraz, megjelenése túrószerű.  Felhasználása könnyű- és középnehéz papírtapétákhoz
ajánlható.

 

 

Előnyei:

Felhasználása egyszerű, intenzív keverés mellett vizet kellett hozzá adagolni és 24 óra múlva felhasználható.  A tapétázás előtt azonban át kell szűrni, mert nem oldódik fel tökéletesen. További előnye, hogy rendkívül jól igazítható, csúsztatható. Kedvező ára miatt gazdaságosan alkalmazható.

 

Hátrányai

A CMC gyártása során konyhasó is keletkezik, ami a terméket szennyezi, ezért előfordulhat
só kivirágzás a tapéta felszínén. A megkötött ragasztó rosszul tűri a nedvességet (pl. tapéta
átfestés) és a magas hőmérsékletet (tapéta leválás a radiátor környékén).  Az UV- és mészállóság is messze elmarad a kívánatostól (a tapéta besárgul).

 

 

Metil-cellulóz ragasztók

A metil-cellulóz egy a cellulózból előállított fehér színű, hidrofil por. (hidrofil: nedvfelszívó,
vízzel elegyedő) A metil-cellulóz természetes úton nem keletkezik. Szintetikus úton állítják
elő cellulóz melegítésével, és nátrium-hidroxid és metil-klorid jelenlétében. A cellulózban
található hidroxil-csoportokban lévő hidrogént metil-csoporttal helyettesítik. Hideg vízben
jól oldódik és egy viszkózus, gél szerű anyagot képez, ellenben meleg vízben oldhatatlan.

Metilcellulóz-oldatot készíteni nem egyszerű, mivel amint a por érintkezik a vízzel, a por felszínén zselészerű anyagot képez, mely meggátolhatja a víz továbbterjedését, és így a porszemek belseje száraz maradhat. A szemcsék méretének csökkentésével és az intenzív keveréssel és keverési arányok betartásával ez a jelenség csökkenthető.

A metil-cellulóz ragasztók megoldást jelentenek mindazokra a problémákra, amelyek a karboxi-metil-cellulóz tartalmú ragasztók esetében felléphetnek.

 

A metil-cellulóz fényálló, íztelen, szagtalan, nem mérgező ragasztóanyag. Bekeverése 1:50 -
1:80 arányban, hidegvízben történik. Többszöri átkeverést követően körülbelül 20 perc
pihentetés után felhasználható. Az MC ragasztók jól bírják az ultraibolya sugárzást, a magas
hőmérsékletet, mészállóak és - kevés kivételtől eltekintve - nedvességállóságuk is jó. A csak
metil-cellulózt tartalmazó ragasztók felhasználhatók könnyű és középnehéz tapéták
ragasztásához.

 

A nagyobb kötőerőt vagy nagyobb kezdeti tapadást igénylő tapétákhoz a metil-cellulóz mellé műgyanta kötőanyagot is adagolnak. Az így megnövelt kötőképesség alkalmassá teszi struktúra-, fűrészporos-, vinil-, tekkó-, textiltapéták, fotónyomatok ragasztására is.

 

Diszperziós tapétaragasztók

A nagyobb kötőerőt igénylő tapéták esetében (pl. üvegszövet és nehéz textiltapéták) a cellulóz tartalmú tapétaragasztók nem elegendőek önmagukban.  A műgyanta bázisú tapétaragasztók erősebb ragasztási kötést biztosítanak, mint a természetes alapanyagú tapétaragasztók.

 

A diszperziós (műgyanta) tapétaragasztók kötőanyaga a legnagyobb arányban a poli-vinil-acetát. Fehér színű, tejföl sűrűségű, nagy kezdeti tapadással bíró vizes diszperzió. Száradás
után áttetsző, nem visszabontható.  Kötőereje és sűrűsége miatt elsősorban nehezebb,
mérettartó tapéták ragasztására alkalmas (üvegszövet-, üvegfátyol-, textil-, vlies-, vinil-,
különleges nehéztapéták).   A diszperziós tapétaragasztókat a mérettartó tapéták
ragasztásakor a falfelületre kell felhordani. A papír hordozójú tapéták nehezen ragaszthatók
műgyanta ragasztókkal, mivel a sűrű ragasztó egyenletes felhordása a tapétára nehezen
megoldható.

Diszperziós ragasztók közé tartozik az úgynevezett bordűr ragasztó is. A nagy kezdeti tapadással bíró ragasztó lehetőséget nyújt a bordűr igazítására.  A műanyag felületű tapétákra (vynil) is erősen rögzít azonos vagy eltérő anyagú bordűrt.

A metil-cellulózból készült ragasztókhoz adagolva alkalmas a ragasztóképességük
megerősítésére. A vízzel bekevert MC ragasztóhoz megfelelő arányban (kb. 20%) keverhető.

 

 

 

TAPÉTALEOLDÓ FOLYADÉK

A korszerű tapétaragasztók nagyobb kötőereje és nedvességállósága miatt a tapéták eltávolítása a falfelületekről nehézségekbe ütközik. Ezen segítenek a tapétaleoldó szerek. A régi tapéta felületét tapétaleoldó folyadék vizes oldatával kell áztatni. A tapétaleoldó folyadék behatol a tapéta szerkezetébe, és feloldja a tapéta alatt lévő ragasztóréteget. A nedvesítés elvégzéséhez széles ecsetet vagy bolyhos festőhengert célszerű használni. A vastag tapétát, különösen a vízálló felületű tapétát először perforálni kell, hogy megkönnyítsük a készítmény behatolását a ragasztórétegbe. A perforálást kaparókéssel, drótkefével vagy az un. "sündisznóhengerrel" lehet elvégezni. A Tapétaleoldó folyadékkal benedvesített, régi tapétát a falról könnyen, egy darabban lehet eltávolítani.  A tapéta lehúzását felülről lefelé kell végezni.  Szükség esetén a  spaklit lehet segédeszközként használni.

 

 

 

Források:

http://www.napfenyes-szinek.hu

http://www.kolor.hu

http://www.jub.hu

http://www.napfenyes-szinek.hu/hu

NSZFI - Nemzeti Szakképzési és Felnőtképzési intézet munkaanyagai