Festés, Hőszigetelés - Rovex Kft.

Gyakran ismételt kérdések

Festés és festék története - Rovex Kft.

Irodánkban, üzlethelységünkben, otthonunkban, lakásunkban vagy házunkban nagyon fontos a komfort, melynek kialakításáról nagyban gondoskodnak a térhatárolókon alkalmazott színek, több szín alkalmazása esetén, azok harmonizációja. A megfelelő szín kiválasztásán túl, nagyon fontos a megfelelő anyagú falfesték választása is.

 

Oldalunkon elérhető festésre vonatkozó tudásbázissal megpróbálunk Önnek segíteni abban, hogy hogyan fogjon hozzá közvetlen lakókörnyezetének festéssel történő megújításához.

 

 

Festés és festék rövid története:

 

Ember lakókörnyezetének festékkel, festéssel történő formálása, komfortassabá tétele, valahol az őskorban kezdődött. Amikor az ősemberek elefántokra, bölényekre és antilopokra vadásztak, valaki kiragadott egy elszenesedett csontot, és a barlang fehér mészkőfalára lerajzolta a vadat, amelyet a napi vadászat során látott és el akart ejteni.  Valahogy így kezdődhetett a festékek története.

Erről tanúskodnak a több tízezer évvel ezelőtti barlangrajzok a spanyolországi Altamirában, az algériai Tassili-hegység barlangjaiban, vagy a Dél-Franciaországban talált óriási barlanglabirintusokban.

 

Az őskori festő megszenesedett rajzeszköze később színezőanyagokkal bővült. Először a lapis lazulival, amely a kéket szolgáltatta, majd a zöld színt adó réztartalmú ásványokkal. Ezek azonban hamar lekoptak, eltűntek, s így elvesztek az alkotások. Más anyagokkal kellett próbálkozni, amelyek a festékkel keverve tartósan rögzültek a felületen. A legelső a tojásfehérje volt – könnyen megtalálták: csak kiszedték a madártojásokat a fészkekből. Az egyiptomi Luxor melletti királysírokban ma is megcsodálhatók a tojásfehérjével készített képek. Első látásra szinte érthetetlen, hogyan maradhattak meg ilyen élénk színekben a hatalmas méretű festménysorozatok. A titok nyitja nemcsak a zárt tér, hanem a nagyon száraz klíma. Ez a festési technika lassan továbbterjedt Európába. A megsavanyodott tejből kinyert kazeint használták. Megszülettek a kötőanyagok, s ezekkel már tartós festmények készülhettek.

 

A XIX. században bekövetkezett egy nagy áttörés. Az addig használt természetes festék alapanyagokat felváltotta a kémiai anyagok alkalmazása.

Tapasztalatok, idő, technikai és kémiai tudásunk fejlődésével, egyre tartósabb és színben is bővebb festék, pigment kínálat állt és áll az emberek rendelkezésére. Színező anyagok forrása igen változatos, ásványok, ásványi őrlemények (cinóber, sárga okker), állati vagy növényi eredetű pigmentek (bíbortetű –kármin, sárga lakk – varjútövis bogyó), mesterséges – kémiai úton előállított színező anyagok, pigmentek (arzénszulfid és sárga arzénszulfid).

 

Ma kereskedelmi forgalomba, mindenki megtalálhatja akár egyedi igényinek megfelelő festék, lazúr, zománc anyagokat, legkülönbözőbb színárnyalatokban. Felhasználás, lehet kültéri, beltéri, felület tekintetében fa, fém, üveg, beton, vakolat, stb.

A manapság használatos festékeknek három fő alkotórésze van: a kötőanyag, a töltőanyag és a pigment.

- A kötőanyag fogja össze az alkotóelemeket, valamint segíti a festék falhoz tapadását.
- A töltőanyag adja a festék állagát, vastagságát valamint meghatározza annak fedőképességét.
- A pigment az, ami felelős a festék színeinek megjelenítéséért.

 

 

 

forrás: http://szitakoto.com/folyoiratcikk.php?cikk=407